Ki vagy te? Mert én már kivagyok...

Sziasztok! Végre megérkezett a szipiszupiblog következő része. Úgy gondoltam (tartva egyfelől azt, hogy némelyik bejegyzés legyen komolyabb, némelyik könnyedebb), hogy egy kicsit bemutatnám magamat, hátha ez érdekes lesz, ráadásul ha valaki olvassa, akkor tudja, hogy mi fán termett legény vagyok. (Barack. Egyértelműen barackfán. Imádom a barackot.)

1993-ban születtem Sze... Jó, nem így mutatkozom be, mert ehhez senkinek semmi köze. Inkább arról írok, hogy miként kezdtem el az írás dolgot, miként jutottam el oda, hogy leírjak egy történetet, majd egy rövid idő elteltével azon szerencsések között lehetek, aki várja, hogy megjelenjen az első, de nagyon remélem, hogy nem az utolsó műve. Ezt a kérdést olyanok is föltették személyesen, hogy honnan ered ez a dolog, akik egyébként ismernek, szóval ez valami érdekes eset lehet.

A jelenlegi mű, amely hamarosan testet ölt és a fiók (laptopom mappája) helyett belép a 3D-s, vagy 4D-s, vagy nem tudom hánydés univerzumba, a Várady Lajos, amely azonban nem az első próbálkozásom. Korábban próbálkoztam versekkel, ám rájöttem, hogy nem vagyok egy nagy rímfaragó barkácsmester, így ez a dolog megszűnt, nem izgatott egyáltalán. Olyannyira foglalkoztam velük egyébként a kifulladásig, hogy az egyetem első félévében egy barátommal még verselgető kört is tartottunk! Naiv kis lelkes gólyák...

Aztán persze néha volt egy-egy föl-föllángolás, hogy hűű kéne valamit alkotni, jött valami ötlet, aztán miért ne? Leírtam valami novellát, a fene se olvasta el, már meg sincs, talán szerencsémre. Szóval ez tényleg nem volt a mindennapjaimat meghatározó dolog.

Mindez megváltozott úgy bő félévvel ezelőtt (hohó, gyorsulnak az események). Kezembe került Márai bácsi Füveskönyve, lapozgattam, nézegettem, aztán fölvillant a fejem fölött egy izzó: egyetemisták füveskönyve. Óhigen! Olyan forró lett és addig világított, hogy kicsavarni sem tudtam, mert belém égette a nyomát, így csak akképpen tüntethettem el a fejem fölül, ha kiírtam magamból az eszement marhaságokat. Próbáltam vicces meg jópofi lenni benne, kicsit humorosan megörökíteni ezt az időszakot, nem mellőzve a gúnyt, mert lehet az egyetemisták ön sajnáltató világán gúnyolni.

És hát azaz igazság, hogy jól éreztem magam közben. Mutogattam belőle részleteket szűk baráti körnek és elragadtatva fogadták. Ekkor aztán megszületett a gondolat, hogy talán lehet elő kéne venni a régi dolgot, levenni a polcról, leporolni, aztán újra belekezdeni, a sorsa elől nem menekülhet senki. Szóval jött újabb ötlet: Várady Lajos úr személyében, amely éppen köszöni szépen jól érzi magát és türelmesen várja, hogy némi tinta és lapanyag fúziójából testet ölthessen.

Persze az előbb azt mondtam, hogy fölgyorsultak ekkor az események, de ez nem azt jelenti, hogy az írói karrierem beült egy Bugatti Veyronba, amely 2,5 másodperc alatt százra gyorsul, kevesebb, mint egy perc alatt négyszázra. Jó, erre amúgy most kerestem rá, nem vagyok autófanatikus. Szóval nem volt ilyen nagy fürgeség, ez már szeptember vége felé készen volt, aztán hónapokig csak pihent. Decemberben próbáltam vele szerencsét és hát összejött.

Közben ugyan nem tétlenkedtem, terítéken maradt az írásdolog, hol aktívabban munkálkodva, hol lankadó tempóval, de dolgozgattam egy kis novellásköteten, amellyel amúgy már majdnem kész is vagyok, át kéne néznem, szóval az utómunkákat végrehajtani. Januárban aztán nekiálltam egy újabb regénynek, remélem, hogy a lendületem nem fogy majd valamikor el, mert szeretnék azért még ezt-azt alkotni. A lényeg, hogy ötlet híján nem vagyok éppenséggel.

Hááát így nagyjából ez a rövid története annak, hogyan keveredtem ilyen vizekre, amelyen most evezek és remélem nem kap léket a hajóm ez az út során.

Később még csinálok ilyen magamhoz köthető kis bejegyzést, hogy jobban megismerhessetek, például, hogy miként munkálkodok egy művemmel, vagy én miket olvasok. Egyébként korábbi (és a későbbi) blogok alapján ez a dolog már valamennyire megvalósult, de azokban valami komolyabb, mélyebben szántó dolgokról írtam. De majd jövök még remélhetőleg érdekes és remélhetőleg szórakoztató tartalommal.

Addig is, ha fölkeltettem az érdeklődésedet, kövess facebook-on és ha megosztasz, azért sem harapok. ;)