Miért fontos az irodalom?
Az
életünk és világunk megértése igen nehéz dolog, amelyben olykor egyedül
érezhetjük magunkat, illetve sokszor azt érezhetjük, hogy nem is értjük mi
történik körülöttünk. Ez persze nem egy új gondolat. De hogy kapcsolódik ehhez
az irodalom?
Ha a tudományokat nézzük meg, az idő előrehaladásával azt láthatjuk, hogy ismereteink ki-kibővültek, eleinte szakemberei lettek az adott diszciplínának, majd a tudomány részterületekre bomlik, így egy tudomány összes ismerete már több ember szakértelmében található meg differenciálva, s később már egy-egy szakember már egészen rész specifikusan ismeri az adott tudományt. Jó-jó, persze általánosságban és tágabban véve a maga területének bármely részében, mint egy hétköznapi nyárspolgár, de igazán a saját szakterületén mozog otthonosan. De hogy kapcsolódik ez az irodalomhoz, azon túl, hogy az irodalom is egy tudományterület, én azonban nem ennek a kérdéskörét akarom boncolgatni?
Egy-egy tudományt tehát nem tudunk töviről-hegyire elsajátítani, több ember fölhalmozott tudása szükséges hozzá és ugyan ilyen a mi életünk, pontosabban a világunk, amely körülvesz minket, hisz minden tudomány ezt a világot alkotja meg.
...és itt jön képbe az irodalom. Ahogy a világunkról egyre többet tudunk, elérkezett az, hogy ezek nem férhetnek el egyetlen fejben. Az irodalom segít értelmezni a miliőnket, amelyben létezünk. Ha elolvasunk egy művet, akkor átláthatjuk, hogy mások mit gondolnak, hogyan értelmeznek bizonyos helyzeteket, milyen megoldásokat kínálnak rá. Különböző kérdésekről véleményt alkotnak írók, gondolkodó emberek, amelyeket elfogadhatunk, esetleg mintául szolgálhatnak, vagy amelyekkel vitázhatunk. Megint más, mikor mindössze kérdéseket tesznek föl és lehetőségünk adódik esetleg valamin töprengeni, ami máskülönben nem jutott volna eszünkbe, ám mégis releváns kérdés.
Valaki megír egy művet, aki ismeri, látja a világ egy kis szeletét, amelyet nem tudhatunk, tapasztalhatunk meg magunktól, hisz nincs mindenre időnk, de elolvassuk és fölhasználhatjuk, töprenghetünk mások gondolatain. A világunk tehát olyan, mint egy tudomány. Más kitapasztalja az élet minden csínját-bínját és megosztja velünk, amelyet ezután mi is ismerünk. Segít tehát a világ megértésében, ha olvasunk, és azt hiszem, ez az irodalom legfőbb, ám nem kizárólagos feladata, erénye.
Ha már ott tartunk, hogy mi csak egy szeletét ismerjük a világnak és olvasás közben újabb és újabb szeletek birtokába kerülünk, mindenképp érdemes megemlíteni, hogy mennyi fantasztikus dologgal ismerkedhetünk meg a világ megértésén túl, ám annak megismerésén belül. Kissé önnön magam fölemelése révén saját művemre hivatkozom: a Várady Lajosban olvasható egy rövidke leírás egy vívásmérkőzésről (ide kattintva rendelheted meg). Annak, aki még nem nézett vívást, vagy maga nem volt vívó, talán új élményt nyújthat ennek a leírása, hogy miképpen zajlik egy ilyen remek sportesemény. De ilyen lehet más-más tájak megismerése a könyvek által, persze a mai vizualitást előtérbe helyező fölfogásban nehezen tud e téren versenyezni a filmekkel és a hosszas leírások unalmat szülhetnek, de ettől még kell olvasni, hiszen úgyis lesz olyan mű, amely reagál erre a problémára és kevésbé szemléletesen mutat be teszem azt egy tájat, ám ezzel mégis gyönyörködtet.
Ha már gyönyörködtet, haladva tovább ezen a gondolatláncon, jöjjön a következő érv, amely már reflektál is egy kicsit napjainkra a magasztos dolgokon túl. Én magam azt tapasztalom, hogy önnön magunk szórakoztatása mindennek elébe került. Csak azt csináljuk, amit élvezünk - az olvasás gyönyörködtethet, tehát élvezni tudjuk ezt a cselekvést, mindössze meg kell keresni a megfelelő művet (elmúlt időkben én legalább három könyvet félretettem, mert nem élveztem). Sokszor hallom: "én nem szeretek olvasni", Kicsit talán olyan, mintha a filmek versenyeznének az irodalommal - hiszen az is egy történetet mesél el, egy új szeletét mutatja be a világnak, de miért kéne rajtkocka mögé állítani e kettőt, legalábbis egy azon pályán? Egy futó nem fog megnyerni egy úszóversenyt profi úszók között, de fordítva is igaz a példa. Más-más sportágban játszanak. Az olvasás tehát ugyan úgy szórakoztató tevékenység tud lenni, miképpen egy film megtekintése. Jó, persze némiképp aktívabb cselekedetet követel, de ennek meg megvan a maga előnye.
Ez az előny pedig, hogy fejleszti az ember képességeit. Minél többet olvas valaki, annál jobban olvas, annál jobb lesz a szövegértése. Ez elengedhetetlen napjainkban. Folyamatosan szöveges üzeneteket kapunk, értelmezünk, cikkek kerülnek elénk. Ezek mind-mind szövegértésen alapszanak, tehát nem csak ilyen magasztos dolgokban segít, ha olvasunk, hanem egyszerű hétköznapi rutincselekvésekben is: minél többet olvasunk, annál jobban megértjük, ami elénk kerül. Ha a kompetencia-tesztekről beszélünk, azt hiszem, hogy senki számára nem kell magyarázni, hogy miért fontos, miképp állunk ezzel és miképpen lenne ildomos...
A műveltséggel elértünk az utolsó állomáshoz. Ma kezd divatos lenni az az álláspont, hogy a műveltség már nem olyan fontos, mint korábban (összekapcsolva a tárgyi tudással), hiszen a mai infokommunikációs világunkban aannyira mindegy, bármit megtalálhatunk. Ezzel nem tudok egyetérteni. Egykoron, mikor a világ úgy döntött, hogy a magas műveltségből le kell adni, kisebb elvárásokat kell támasztani az emberek felé, hogy szélesebb rétegek kulturális nívója megemelkedjen, akkor elengedtünk pont eleget ebből a követelményből. Ennek megvolt a maga haszna, azonban ha tovább csökkentjük ezt a mércét, biztosra veszem, hogy a vesztünket fogja okozni. Ennek a műveltségnek pedig egy szeglete az irodalom.
Összefoglalva tehát, hogy mik a legfőbb érveim az irodalom mellett: a világ megismerése, a gyönyörködtetés, a készségfejlesztés, a szókincsbővítés, a műveltség emelése.
És itt jutottunk el a végére. Nem tudom, hogy jó volt-e, tartalmas volt-e ez a szöveg, de reménykedem benne, hogy igen és mindenkinek csak ajánlani tudom: olvasson. Olvasson, mert az olyan, mintha beszélgetne az íróval. Igaz, a kommunikációnak ez egy különleges, egyoldalú formája, de gondoljunk arra, hány meg hány olyan ismerősünk van, akik folyton csak beszélnek, mi szóhoz sem jutunk, meg nem is érdekli őket, amit mondanánk (ha neked nincs, valószínűleg te vagy ilyen). ;) Ezzel szemben azonban meglehetősen izgalmas dolog egy egész más korszakban vagy akár más kontinensen élő emberrel beszélgetni anélkül, hogy valaha találkoztatok volna.
Ígértem a beharangozóban még egy olyat is, hogy számomra mit jelent: hát ezeket, a fentebb fölsoroltakat. Talán egy másik bejegyzésben részletesen kifejtem azt is, személyes példákat beleszőve a gondolatiság láncolatába.
Ha egyetértesz az érveimmel, akkor kérlek, oszd meg és kövess Facebookon további efféle bejegyzésekért! Ha pedig hozzáfűznivalód van, vitatkoznál valamivel, vagy úgy érzed, szimplán kifelejtettem valamit, biztatlak a hozzászólás adta lehetőség kihasználására!