Egy kicsi család úgy döntött, hogy ez esztendőben a nyaralást kempingezéssel tölti. Zajlott a lakásfölújítás, ráadásul úton volt a második gyermek, nem engedhették meg maguknak, hogy valami wellness szállodát vagy egyéb, jelentősebb anyagi vonzatokkal járó kikapcsolódást válasszanak maguknak, valamire azonban mégis szükségük és igényük volt....
És most gondoljuk hozzá, hogy még száz év múlva is lesznek emberek - sokan lesznek -, kik hazájukat szeretik, kik az emberiség nagy bajait orvosolni törekszenek -, kik a néperkölcsöt nemesítik -, kik a felvilágosodást terjesztik -, kik a semmiből teremteni, az embererőt istenerővé emelni igyekeznek; - a "közügy" gárdája még mindig "légió!", de...
A kép amit kitettem, melyen a MOHR SZILÁRD Magángyűjteménye felirat olvasható, nem véletlen. Előnyben azok, akik szeretnek mindenféle dolgot jeleknek, szimbólumoknak tekinteni. Ez most pont az akart lenni.
Az életünk és világunk megértése igen nehéz dolog, amelyben olykor egyedül érezhetjük magunkat, illetve sokszor azt érezhetjük, hogy nem is értjük mi történik körülöttünk. Ez persze nem egy új gondolat. De hogy kapcsolódik ehhez az irodalom?
Ez a blogbejegyzés kimondottan azért jött létre, hogy az, aki elolvasta a Várady Lajost, hozzászólásban megtehesse, hogy értékelje, véleményezze, kirikával illesse stb. a művet. :)
Sok-sok idő után újra blog, melyben a hogyan tovább kérdését járom kicsit körbe. Jó, hogy megjelent a Várady Lajos, de mi lesz ezután?
Kiadni valamire a pénzt mindig kockázatosnak tűnik, kiváltképp akkor, ha az adott terméket nem ismeri a vásárló, tehát nem tudhatja, hogy milyen minőséget kap. Erre szeretnék most némi választ adni és meggyőzni a nagyérdeműt, hogy megéri belefektetni a Várady Lajos című műbe.
A blog legújabb epizódjának első sorait kénytelen-kelletlen szabadkozással kell kezdenem. Igen-igen, régen volt, meg ígértem mindenféle novellát is, csakhát egen. Van ez, van az, valahogy (bár nagyon nem így akartam), minden mögé került a sorrendben az írás és legfőképp a blog szerkesztése.
Ki a fene az az alak, akinek egy történetét (Sötét modernkor: Az ajtó gravitációja) már megosztottam és további történetét pedig beígértem? Hát íme, egy rövid bemutatás (és a művek olvasásához használati utasítás). A kitartó olvasóknak a bemutatás végén két nagyon rövid epizóddal kedveskedek a fiatalember életéből.
Kardos Pál egy szórakozott, idősnek semmiképp nem mondható férfi, fiatalságának zenitjén azonban már túlhaladt, s nem kora miatt, hisz még a krisztusi kort sem érte el, ám kellő mennyiségű és mértékű akadályokat gördített elé az élet, hogy éltessé legyen. Pál, aki egyébként boncmester volt, mindig sietett haza munkahelyéről. Kiváló szakember volt,...